Ne higgy a szemorvosnak!
Annak, amelyik szemüveget javasol Neked. Ne tartozz azon milliók közé, akik dioptriás üvegekkel teszik tönkre a látásukat!
Van más, ésszerű megoldás. Az igaz, hogy nem olyan “automatikus”, mint a szemüveg. Tenni kell valamit azért hogy tisztán láss.
A módszer már 1929-ben létezett! Szégyen, hogy az orvostudomány ezt a mai napig titkolja!
Most beleolvashatsz abba a könyvbe ami a legjobb megoldást nyújtja a látás javításhoz.
“Nem tudom megmondani, hogy rövidlátóként jöttem-e a világra vagy sem. Egy azonban biztos: az iskolában már az első napon észrevették, hogy csökkentlátó vagyok. Anyámnak azt tanácsolták, hogy vizsgáltassa meg a szememet.
Szemüveg már ötéves korban
Elvittek tehát a Westminster Szemklinikára, ahol a vizsgálat kimutatta, hogy nagyfokú rövidlátásban szenvedek. Ötévesen már tíz dioptriás szemüveget kellett viselnem.
Ettől kezdve rendszeresen jártam vizsgálatokra, hogy megtudjam, változik-e a látásom. Két-három évenként egyre erősebbre kellett kicseréltetnem a szemüvegemet. Úgyhogy tizennégy éves koromban már tizennégy dioptriás szemüvegre volt szükségem.
Az összes időmet a tanulásnak kellett szentelnem, s igyekeztem, hogy ilyen erős szemüveggel is, látási gondokkal küszködve mindig el tudjam készíteni leckéimet. Az iskola elvégzése után hivatalnok lettem egy állami cégnél.
Válságban
Tizenhét éves koromban válságba kerültem. Mindig arról ábrándoztam, hogy majd viszem valamire az életben, ha rengeteget tanulok. Aztán teljesen váratlanul, egyik napról a másikra bevérzett a bal szemem. Ugyanakkor az egészségi állapotom is megromlott, nagyon megdagadtak a nyaki nyirokmirigyeim, néhányat közülük a mandulákkal együtt el is távolítottak.
A kórházban megállapították, hogy a látásom még jobban elromlott, és egy fél évre minden munkától eltiltottak, tartózkodnom kellett a legkisebb megerőltetéstől is. Az új szemüveg már tizennyolc dioptriás volt, tehát négy dioptriával erősebb, mint az előző.
A vakság árnyékában
Az első világháború alatt különböző hivatalokban dolgoztam. Akkor már 18 dioptriás szemüveget viseltem. 1918-ban egy szemspecialista a Harley Streetről azt tanácsolta, hagyjak fel ezzel az adminisztratív munkával, mert különben megvakulok.
Az ő javaslatára olyan elfoglaltság után néztem, amely nincs íróasztalhoz kötve. Sajnos nagyon kevés lehetőség kínálkozott.
Végül is a kereskedelmi ügynökség mutatkozott számomra a legmegfelelőbbnek. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy ez a fajta munka a korábbi elképzeléseimben egyáltalán nem szerepelt, de hát a szükség törvényt bont.
A lehető legerősebb szemüveg
Kezdeti próbálkozásaim ezen a pályán eleinte eredménytelennek bizonyultak, később azonban rám kacsintott a szerencse. Találtam egy olyan munkaadót, aki megértéssel és rokonszenvvel viseltetett irántam, még azt is megengedte, hogy közben filozófiai, pszichológiai, gazdaságpolitikai, valamint általános politikai tanulmányokat folytassak (bevallom, ez az utóbbi érdekelt engem a leginkább), mivel ügynöki tevékenységem mellett nem tudtam volna megoldani a továbbtanulást a hozzájárulása nélkül.
Ez alatt az idő alatt évenként jártam a szemorvosomhoz, aki nem titkolta előttem azt a sajnálatos tényt, miszerint a látásom – annak ellenére, hogy munkámat többnyire a szabadban végzem – egyre gyengébb lesz. Húszéves koromra ezt a szemüveget írta fel:
Jobb szemre: – 20 spherikus – 3 cylinderes 170°
Bal szemre: – 20,5 spherikus – 3 cylinderes 170°
Ennél erősebb szemüveg nem létezik
Ugyanakkor egészen nyíltan kijelentette, hogy többet már nem tud értem tenni, és hogy az olvasást – ami a legfőbb örömforrásom volt – teljesen abba kell hagynom. Ezenkívül gondosan kell ügyelnem arra, nehogy valami hirtelen fizikai megerőltetés következtében mindkét szememről leváljék a retina.
Ez aztán a kellemes hír! Én azonban folytattam megszokott életmódomat; vidékre utazgattam, szállodákban laktam, és – hála munkaadóm megértésének – ügynökként jelentős sikereket értem el. A tudat azonban, hogy életem hátralévő részét teljesen vakon kell majd leélnem, megkeserítette napjaimat, vágyaim, törekvéseim egy csapásra szertefoszlottak.
Az erős szemüveg sem használ
Továbbra is jártam vizsgálatokra a Harley Streetre. A szemorvos azonban csak hitegetett. Huszonnyolc éves koromra egyre biztosabban éreztem, hogy a szemem világát már csak egészen rövid ideig élvezhetem. Egyre gyorsabban romlott a látásom. Már alig tudtam olvasni vagy írni, jóllehet, a létező legerősebb szemüveget viseltem. Ha valamit alaposabban szemügyre akartam venni, rögtön erős fejfájás kezdett gyötörni. Valami hatásos segítségre lett volna szükségem. De vajon mire?
A specialista már lemondott rólam. Ezt ő maga is bevallotta!
1926 márciusában elhatároztam: abbahagyom a munkámat – habár akkor ez volt a egyetlen kereseti forrásom – és vidékre költözöm.
És akkor csoda történt! Egyik barátom meglepett egy könyvvel, egy New York-i orvos, W. H. Bates művével, melynek címe: Perfect Sight Without Glasses (Tökéletes látás szemüveg nélkül). A barátom fivére kipróbálta a könyvben ismertetett Bates-módszert, aminek hatására látása nagymértékben javult. Legalábbis nekem így mesélték. Hazavittem a könyvet, és fivérem – mivel én akkoriban már egyáltalán nem tudtam olvasni – felolvasta nekem. Így ismertem meg Dr. Bates-nek mind a látászavarok okaival, mind azok gyógyításával kapcsolatos álláspontját.
Kinek van igaza?
Tapasztalataimból okulva állítom, hogy sem a Harley Street-i specialistának, sem a világot szemüvegekkel ellátó többi szemspecialistának nincs igaza.
Dr. Bates-nek van igaza!
A szemüveg nem alkalmas arra, hogy a látással kapcsolatos szemhibákat meggyógyítsa, inkább még tovább rontja a szem állapotát. Amíg valaki szemüveget visel, nincs is lehetősége arra, hogy a normális látóképességét visszanyerje. Tehát sürgősen cselekedni kell: a szemüveget azonnal félre kell tenni, hogy a szem végre rendeltetésének megfelelően működhessen. Ebben a legfőbb akadály maga a szemüveg.
Tudomásomra jutott, hogy London nyugati negyedében él egy olyan szakorvos, aki a Bates-módszert alkalmazza. Felkerestem. Célom az volt, hogy kiderítsem: melyik a legeredményesebb módja annak, hogy visszanyerjem látásomat. Abbahagytam a munkámat, és – huszonhárom év után! – félretettem a szemüveget. Elkezdtem a szemet edző gyakorlatokat.
Javulás már néhány nap után!
Képzelhetik, hogyan éreztem magam, amikor levettem a szemüveget! Alig láttam valamit, de néhány nap múlva a helyzet javulni kezdett. Sőt, nem sokkal később már különösebb nehézségek nélkül tudtam tájékozódni.
Természetesen akkoriban még nem tudtam olvasni, egy teljes év telt el, amíg sikerült erre a fokra eljutnom. Ezt az eredményt csak akkor értem el, amikor egy másik olyan szemorvossal kerültem kapcsolatba, aki szintén a Bates-módszert alkalmazta. Ez az orvos Wales-ben lakott.
Segít a természetgyógyászati diéta
Miután találkoztam az említett fiatal szemorvossal, elhatároztam, hogy néhány hetet nála töltök Cardiff-ban, hogy az ő irányításával további haladást érjek el.
Elsősorban gyümölcsből, salátából álló természetgyógyászati diétát írt elő az étrendemben, aktívan kézbe vette a gondozásomat. Már néhány nap után kezdett a szemem javulni, és egy hét után már képes voltam néhány szót elolvasni. Három hét múlva, nagyon lassan, és még fájdalmaktól kísérve, de már el tudtam olvasni egy könyvet szemüveg nélkül.
Most, amikor e sorokat írom, már két és fél éve félretettem a szemüveget, és ismét egészen jól írok és olvasok. Távolba nem látok tökéletesen, de annyira azért igen, hogy kényelmesen és különösebb nehézség nélkül tájékozódjam közvetlen környezetemben. Egészségi állapotom sokat javult, fellépésem határozottá vált. Örömmel közölhetem, hogy – hála a barátomtól, és a Bates-módszert alkalmazó orvosoktól kapott segítségnek, tanácsnak – elkezdhettem praktizálni, mint természetgyógyász.
A természetes módszerek győzelme
Mivel ezeket a természetgyógyászati módszereket az elméletben és a gyakorlatban is terjeszteni akartam, elvégeztem egy tanfolyamot, melyet a legismertebb londoni természetgyógyász vezetett.
Azóta praktizálok, és természetes módszerekkel gyógyítom a látászavarban szenvedőket.
Mekkora a különbség a három évvel ezelőtti és a mai helyzetem között! Mekkora győzelme ez a természetes gyógyítási módszereknek!
London, 1929.
Harry Benjamin”
A könyv címe:Tökéletes látás szemüveg nélkül
A könyvesbolt nem titkolódzik.
Megjegyzem, hogy a módszer eredményes használatához kitartásara van szükség. Igaz, hogy egyszerű gyakorlatokról van szó, de sok embernek ez rendkívül macerás lehet. Mindennap végigcsinálni hónapokon keresztül ugyanazokat a mozdulatokat hosszútávon bizony unalmas. De az eredmények kárpótolnak.
Én nem hordok szemüveget. Van ugyan egy lyukacsos, raszter szemüvegem, amit naponta néhány percre felteszek. Ez akkor a leghatásosabb, ha olvasunk is és távoli dolgokat is megfigyelünk vele.
A könyvet itt megrendelheted:
